Bevezetés a folyékony fixálószerbe
A folyékony rögzítőanyag egyfajta vízben oldódó polimer textil vegyi anyag, amelynek fő hatóanyaga kationos polimer, amelyet kifejezetten a festett szövetek mosási, izzadás- és nedves dörzsölőképességének javítására terveztek és fejlesztettek ki. A modern festési és kidolgozási folyamatok kulcsfontosságú befejező anyagaként az ilyen termékek egyedi kémiai szerkezetükön keresztül kölcsönhatásba lépnek a szálakkal és a festékmolekulákkal, hatékonyan lezárják a vízben oldódó festékcsoportokat, és védőfilmet képeznek a szál felületén, ezáltal megakadályozzák a festékek vízben való feloldódását vagy migrációját.
Széles körben alkalmazzák anionos festékekkel, például reaktív festékekkel, direkt festékekkel és savas festékekkel festett szövetek fixáló kezelésében, és nélkülözhetetlen funkcionális segédanyagok a textilek szolgáltatási teljesítményének és kereskedelmi értékének javításához.
A kémiai összetétel szempontjából a folyékony fixálószerek alapvetően négy műszaki rendszerre oszthatók:
- A kationos polimer típust kvaterner ammóniumsók, poliaminok és polidiallil-dimetil-ammónium-klorid (PolyDADMAC) képviselik. Lineáris molekuláris szerkezete nem sárgul és nem csökkenti a fényállóságot, így a formaldehidmentes környezetbarát termék a jelenlegi piacon.
- A poliamingyanta típusú alifás poliaminokból, például dietilén-triaminból és trietilén-tetraminból epiklórhidrinnel polikondenzált, primer, szekunder és tercier amincsoportokat tartalmazó hálózati struktúrát képezve. Kiváló fixáló hatású, de egyes termékeknél enyhe sárgulás jelentkezhet.
- A reaktív fixálószer típus reaktív funkciós csoportokat, például epoxicsoportokat vezet be, amelyek kovalens kötéseket képezhetnek rost hidroxilcsoportokkal vagy festékmolekulákkal, kiváló nedves kezelési ellenállást érve el.
- A vízbázisú poliuretán típus kihasználja az -NHCO- szerkezet önemulgeáló tulajdonságát, jó fixáló hatást biztosítva, miközben puha kézérzetet és hidrofilitást biztosít az anyagnak.
Az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásokkal fokozatosan megszűntek a hagyományos formaldehid tartalmú fixálószerek, amelyeket dicián-diamin-formaldehid polikondenzátum képvisel, és az ipari fejlődés meghatározó irányává váltak a formaldehidmentes és alacsony formaldehidtartalmú folyékony rögzítőszerek.
A folyékony rögzítőszer hatásmechanizmusa a töltéssemlegesítés, a filmképző tömítés és a térhálósító reakció szinergikus hatásán alapul. A festéklúgban az anionos festékek (például a reaktív színezékek és a direkt festékek) kovalens kötéseken vagy hidrogénkötéseken keresztül egyesülnek cellulózszálakkal, de egyes nem rögzített és hidrolizált színezékek továbbra is megőrzik vízoldhatóságukat, és hajlamosak leesni, és mosás vagy izzadás hatására fakulást okoznak.
A folyékony fixálószer molekulaláncán található sűrű kationos csoportok (kvaterner ammóniumsók, protonált amincsoportok) elektrosztatikus vonzás révén ionosan kötődnek a festékmolekulák anionos szulfonsavcsoportjaihoz és karbonsavcsoportjaihoz, oldhatatlan színtócokat képezve és lezárva a festékek vízoldhatóságát. Mindeközben polimer láncai folytonos és sűrű védőfilmet képeznek a szál felületén, fizikailag blokkolva a festékmolekulák diffúzióját a vizes fázisba. Egyes reaktív fixálószerek kémiailag térhálósodhatnak a szálak hidroxilcsoportjaival vagy festékmolekuláival, így háromdimenziós hálózati struktúrát alkotnak, tovább fokozva a festékek kötési stabilitását és migrációs ellenállását.