Poliakrilamid (PAM): sokoldalú vízben oldódó polimer

A különféle iniciátorrendszerek és komonomerek kiválasztásával, valamint a polimerizációs paraméterek szabályozásával a PAM szerkezete testreszabható a fizikai és kémiai tulajdonságok széles skálájának elérése érdekében. Ez a magas testreszabhatóság a poliakrilamid termékek egységes nemzetközi szabványának hiányát eredményezte.

A vizes oldatban lévő ionizációs jellemzői alapján a poliakrilamid termékeket négy típusba sorolják: anionos, kationos, zwitterionic és nemionos. A molekulatömegtől függően ezek alacsony, közepes, magas vagy ultra-magas molekulatömegű kategóriába sorolhatók. A PAM termékfejlesztése elsősorban két szerkezeti paraméterre összpontosít: ionizációs jellemzők és molekulatömeg. A molekulatömeg és az oldhatóság fokozása továbbra is jelentős kutatási irány, különösen a nagy molekulatömegű poliakrilamid esetében .

A piaci árképzés szempontjából a kationos PAM általában drágább, mint az anionos és nemionos típusok. Ezenkívül a magasabb molekulatömegű és magasabb ionosságú termékek általában költségesebbek.

Szobahőmérsékleten a poliakrilamid kemény, üveges szilárd anyagként létezik. A kereskedelemben különféle formákban kapható, beleértve a folyékony géleket, emulziókat, fehér porokat, félig átlátszó gyöngyöket és pelyheket. Mint a legszélesebb körben alkalmazott szintetikus vízben oldódó polimer a világon, a PAM egy standard vegyszer a papírgyártás és a vízkezelő iparban.